Barna anyák szültek ide,
A Tarna-menti tájra.
Zsenge karjaikban ringattak álomra
Egykor régen, hajdanában.
Trópusi esők mossák évezredes nyomainkat.
Táltos paripák keresnek bennünket
Álmaink ravatalán.
Sült krumpli a száraz ágak parazsában,
Lázban égek a bíbor-sötét éjek nyomorában.
Istenünk itt hagyott, elnyűtt rongyainkon.
Száműzött földeken lépdel lovunk tétován,
Míg ide, e honba nem értünk
Évszázados vándorlásainkon.
A síri csendben betemet mindent a hó.
Kályhámban faggyá mered a hamu,
Paplanom alatt kiver a láz!
A nap fénye bevillan az ablakomon át.
Angyal szárnyán ül ránk a nyomor.
Jézus vezet a szenvedés-útjainkon.
S a végtelen idő évszázadain át
Jön felénk egy újabb kínhalál.