Hosszú álmok éjszakáján
Evez csónakom a végtelen háborgó tengeren,
Nem találja lelkem a helyét
Likvidált szívverésem oázisán.
Rút barnaságomba font szenvedések között
Kihúzott gyufaszálként égek!

Képemről lefagy a mosoly,
Ábrándok kergetnek vissza a múltba.
Honnan jöttünk és miért?
Ezt már senki se tudja.
A nap fénye beragyogja a putrik sokaságának
rongyos világát!

Nyári éjszakákon vajúdó elvetélt,
Szekéren utazó várandós asszonyok,
Szívükben szabadon szárnyaló vágyakkal utazók.
Hasadó hajnali verőfényben örömmel ébredők.

Tábortüzeknél táncoló, barna emberek,
Mi a szabadság szele vagyunk!
Északtól keletig mi ott vagyunk
Rút életünk minden nyomorával.
Szívem rostjain vér csorog
A hosszú álmok éjszakáján.