Az ősz névtelenség burkába csavarta rút fejét,
Sírva nyögött talpam alatt a föld.
Egy cigányasszony fut a hóban,
S Kelet felé söpri havát a szél.

Cserjék vágtak arcomba sebet,
Felettem kihalt minden madár.
Szívemet zúzmarás emlékek marják,
Jártam a parton, néztem a Tarnát.

A Hideg szél meglebbenti ősz hajam szálait,
A Lencki-hídnál, elcsendesül a szél, pihenni tér.
Vérében ég a hajnal,
Én hallgatom a folyó morajló hangját.

S a néma őszben fekete árny-lelkek vándorolnak,
Elfogyott a nap a sötét ég alatt.
Ezernyi csillag mutatja az utat,
Csendes az éj, ma senki se mulat.