Az élet örök utazás,
Közte jó néhány állomás.
Ha az állomásokon meg is pihensz,
Attól újult erővel továbbmehetsz.

De van, hogy nem vidám egy megállás,
Hanem, csupa könny és sírdogálás.
Ám ez is röpke életed része,
Nem szökhetsz el sehova előle.

Miközben sok apró sebet szereztél,
Általa egyre erősebb is lettél.
Ezért tudsz mindig újra felállni,
Olykor talán elölről kezdeni.

Megint felszállni a száguldó vonatra,
A következő célig utazni rajta.
Hiszen célok nélkül élni nem lehet,
Ez mozdítja előre az életet.

Ha utad végén a fényt végre megleled,
A hosszú utazást is befejezheted.
Az életvonatodról leszállhatsz,
Megérkeztél, maradsz, mert maradhatsz.
2021. május Végh Erika