Valahol egy kaszárnyában, bús dal szól az éjszakában,fájón,sírva kíséri a harmonika szó.
Kiskatona sír magába, haza vágyik falujába, szóljon a dal, hallja hát a szőke leányzó:
Hol vagy most Marikám, vársz-e mondd énreám,
Jutok-e eszedbe,
Te drága kis szőke lány?
A tábortűz mellett, a csillagokat nézem,
Mint a szemed fénye, ragyognak az égen.
Szeretsz-e még engem, úgy, ahogy én Téged?
Még az életem is, odaadnám érted.
Hogy ha meg lőnének, felszáll majd a lelkem,
Nézzél fel az égre, mert majd oda festem,
Csillag sugarával, hogy ne várj már én reám,
De én még akkor is, szeretlek Marikám.
Valahol egy kaszárnyában, kis katona sír magában,
Merre járhat Marikája, nem bízik a babájában.
szőke lány, túl szép neki, lehet, hogy épp nem szereti,
Lesz majd aki el szereti, de ő soha nem feledi.
Bál van a faluba, táncol a szőke lány,
De gondolata ott jár, azon a katonán.
Két szemén könny csillan, a fájó muzsikára,
Hol van most, merre jár, az ő kis katonája...