Az Ady-hídon járva,
belém szállt egy lélek,
hogy kié volt, azt már tudja
a magyar költészet!

Meghívott egy sorra Ő,
bíz' több lett belőle még!
Nem kocsmai, nem presszói
e régi szépemlék!

De tántorgok még azóta is,
én a meghívott, a vendég,
s néha járni se tudok, ha
dereng néhány szókép.

Áldom a percet a hídon,
hogy akkor véletlen meglelt!
Szándékkal volt -már tudom,
mi lelkemben úgy ölelt!