Egy zöldszemű lány

volt egyszer rég
egy tikkadt rét
egy szürke város
mely gonosz volt, és sáros
ma már ezt jól látom
nem a sötétsége volt, hogy
amiért egykor elhagytam
örökre, akkor úgy láttam
és akkor úgy gondoltam
pedig ott volt az otthonom
de fiatal voltam nagyon
ott egy szerelembe rejtőztem el
révedő tekintettel
az első szerelmem ott volt nekem
egy angyal volt ezt akkor is éreztem
féltve őriztem titkát de
beleszerettem nagyon
mégis egyszer elhagytam őt
mint a múlt az időt
úgy mentem el
szomorú szemekkel
búsan és némán
pedig ott volt bennem a vágy
és míg a szerelem újraéledt
az időnk az csak letelt
közben bolyongtam, szerettem
álmom azt csak nem leltem
és amikor a szerelem
egyszer csal újraéledt
igen, újra éledt
aminek egyszer vége lett
de az idő csak eltelt
mégis valamiért
csakis azért
és még egyszer
csakis azért
még egyszer
még egyszer
nem érdekért
csak hogy még egyszer
szerethessem
az első szerelmesem
örökké tartson
ha kell ártson és fájjon
most már meg ne álljon
a zöld szeme legyen enyém
azt szeretném örökké
igen és őrizném
volt egyszer egy szürke város
nem azért, mert ott minden sáros
hanem mert átkos és az időben távol
fiatal voltam akkor
és szerelmes nagyon
elhagytam szerelmem
és a városom, a kedvesem
de most újra szerethetem
a szerelmesem
és a zöld szemét
ami nekem
most már
éppen elég