Már a rügyek szirmot bontó csodává nőttek
s újra vissza jöttek
az elszállt, vándor, tarka madárkák,
a rovarokat vadásszák.
Élvezik a meleget,
járják a felleget.
Ide száll a fecske messze délre,
épül piciny sár toll fészke,
és mit ott hagyott házat s hazát,
most kecses libbenése emlék mázat ad át.

Elmerengve ...

Millió hullám táncol a tengerben,
mint az élet a lét mederben,
néha partra vetnek ázott, úszó hínárt,
de a szárazföld csak röviden kínált,
most sótól szikes, silány.
A visszavonuló víz játszva, könnyedén felkapta,
majd eltűnik örökre, beúszik a sok fehérlő habba.

A szivárvány íve sem tiéd,
de ragyog s csodálod ...

Kitakarózik felhőiből az álmos hajnal,
még hunyorogva kacsingat a Nappal,
ásít a mozdulatlan , végtelen térség
s hömpölyög a létre , mint éltető szépség.
Haragos álmát felejti a tenger,
nem morajlik, fodroz csendben.
Pajkos kis csillogások kergetik egymást,
ahogy a múló idő tette a tegnappal s az elszállt

szárnyaló, csicsergő ...

A távoltól távolabb
száll hozzád a gondolat.
Üres az est
az éj sötéten fest,
a csend hajlékony árnyék,
de hangodra vágynék.

A szél nem ölel
s nem visz közel,
csak a reggeli fényhez
hol a világ ébred.
Valahol csillog szép szemed
s kiáltom neved.

Léptek kongnak az üres merre létedben,
úgy érzem, nem itt élek, csak idetévedtem.
Az árnyék is megrebben a percek tétova tükrében
mint, mikor tündér vét s harc dúl fehérlő lelkében.
Szellő suhanó illata halvány csiklandó áradat,
tovalibben , előbb kacéran hozzám simul, rám ragad,
majd a mozdulatlanság hatalma sötéten borít ...

A mindenből semmi
s tovább menni,
Lábam meg-megroggyan,
úgy érzem, már csak voltam.
A semmiből minden,
de most magaddal vidd el
s mit nem adhattam meg,
míg emlékek szakadnak fel,
lelkedben, mint fénytelen kincs,
úgy rejtőzzön a szó, hogy nincs !


A mindenből semmi
s könnytől némán nyelni,
mosolyt ragasztva a ...