Elszállt a fecske, szél viszi messze,
a hideg napokon fázom dideregve,
szép, szőke kislány, édes, őszi álom,
szívem őt keresi, ő az ideálom.

Hol volt, hol nem egy gyönyörű reggel,
mikor körbetáncolt égi szerelemmel,
pillangók lebegtek a kertben, a nyárban
minden úszott meleg napsugárban.

Azóta messze a fecske, fészke üres,
szép, szőke leányka, hozzám vissza siess,
az ősz didergős, igaz színes, de fázós,
bút, szerelmet borongón kiáltós.

A hideg tél most mindent behavaz,
de nemsokára újra éled a tavasz,
az életünk addig legyen színes álom,
szép, szőke kislány, te vagy az ideálom!