Langyos nyár-végi szélben
kotta nélkül ciripelt a tücsök,
ám egyszer csak... elhallgatott,
pici szíve nem játszott több dallamot,
a pillanat megdermedt, s én úgy éreztem,
az örök körforgás megfagyott,
a végtelen csend megdöbbent,
megnyitott szívemben egy kérdést egy ablakot,
vajon érez ilyesmit valaki,
ha egyszer én is elhallgatok?

Reményik Sándor evokáció