Van mikor nincs senkid, és senki sincs melletted,
Mikor érzed nincs semmid, és senki sem tart veled.
Van úgy, hogy nem tetszik, hogy nincs saját életed,
Amikor úgy érzed, unod már, bánatos létedet.
Nincs már kihez fordulj, kitől tanácsot kérj,
Mindenki annyira tanácstalan rég.
Nem tudod mit tegyél, s megőrjít a tudat,
Hogy ki egyszer voltál, már ...

Elrejtett érzelmek, halványodó, múló boldog képek,
Ez leszek én is hisz sokan elrejtenek.
Lassan halványodom s már sokak tudatában sem élek.
Gondjaimra megértést s számra csókot kérek.

Apró eszekben tévutak sokasága fon fátylat.
S a fátyol mögött nemhogy másra, magukra sem találnak.
Te mire hallgatnál, neked mit diktál a józan ...

Nem tudom miért,
nem ezt érdemlem...
A keserűség marja lelkem.
Fájdalom íze ajkamon,
nem bírom már,elűzni,
csak ennyit akarok.
A harcot már meguntam
nem tudom mit tegyek,
testem-lelkem remegteti a félelem.
Szívemet nagy súly nyomja
a szó, a kimondás gondja,
hogy elmondhassam félelmeim:
a mindenhol egyedül sérelmeit.

Ünnepel a csönd.
Benne zümmög a magány.
Fátylat vet a múltra,
S lelkedbe mar némán.

Benned él az emlék,
Pora virág-életednek,
Fátyla halvány szirom,
Csöndje a szeretet.

Egykor színesebb volt,
Most kissé halovány.
Veled együtt ünnepel
A csönd és a magány.

Ünnepel a csönd.
Hajlik gyenge ...

Nyílik, s kitárul a világ;
a tó, a rét, s a messzi fák.
Egyszerre lesz minden a tiéd,
elfog a vágy, úgy megérintenéd.

Fölötted ragyognak a csillagok,
s te kiáltanád „szabad vagyok”.
Szemeidben fénylik a Hold,
ilyen gyönyörű, még sohasem volt.

Ujjaid közt hegyek férnek el,
hallod, ahogy egy madár víg dalt énekel,
s ...

Érintésed hozzám vezetve,
magában él, veled létezve.
Húz - taszít, téged remél:
ébren kel fel még Érted a szenvedély.

Fátyol ködben ereszkedő hajnal,
éjjeli ámulat, belső vágy elkisér.
Remegő kézzel érint meg kezem,
Megkötve létezik a véletlen érzelem.

Szalaggal körbefont csillagfátyol,
csobogó hajnalon vezérel az ...