Vitustáncot jár a szép lelkem,
Eszem megáll mindent feledek,
Mert öröm érte, óh, a lelkem...
Az ész megállt, nézek… ébredek!

Ébredéskor, ha kiderül, az nem egy örömforrás,
Hanem az életben ez a körforgás, veszélyforrás...
A nap is csak szembesüt, így más nem maradt... hunyorgás.

Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc

Hétköznapi pszichológia…

Olyan érzésem van, hogy a lélek-hidegben egyedül vagyok.
Az érzés és a tudat kicsípték a lelkemet.
Bennem burjánzanak és eluralkodnak az éjsötét fagyok,
De,
Nem szeretném, mégis cipelnem kell a terhemet

Körülvevők vannak szép számmal, mégis fájón... egyedül vagyok.

Vecsés, 2017. június 18. – Kustra Ferenc ...

Gyűlölet,elkeseredettség, és harag,
S mindenki csak rajtad kacag..
Úgy érzed nem vagy más csak hanyag,
S könnyeid már folynak mint a patak..

Napról napra csak gyűlik és gyűlik,
S hiába gyűlt már össze, hiába bűzlik..

Csak rakják, és nyomják a tűzig,
Míg szívverésed meg nem szűnik!
Utána már csak az anyát fűzik..
Míg ő is ...

Élet-darabkákon meditálok…

Régi emlékek,
Hajdani történetek,
Formalinban eltettek,
Elővenni, régies, gyönyörű élmények.
*
Gondolkozok, tehát vagyok, tehát létezem,
Most azt keresem, mi lételemem…
*
Most még érzek, látok, hallok, szagolok,
De ilyen öregen… majd lehanyatlok.
*
Megszerzett javak,
Sikamlósak, mint ...

Mint azt te észrevetted
falat emeltem lelkemben.
Falam mögött életem
sivár lett de nem érdekelt.
Magányosan éltem életem
mit már szinte megszerettem.
Magányommal megbékültem
senkit nem engedtem be lelkembe.

De jöttél te s álarcom mögé lestél be
mit azért készítettem,hogy mások
a falam ne fedjék-fel.
Falamat évek során emeltem ...

Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait s végzet-pillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz, az ujjbegyek bordázott erezetein – létezik vérerek tobzódása, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal ajkaink forró tettei ...