\'Belépett az ajtón. Mintha nem is otthon lenne. A ház, mely régen zengett a gyerekek őszinte, gondtalan nevetésétől, most csendes. Az otthon, amelyet egykor átitatott a szeretet melege, most hideg, és fagyos.
Semmi sem maradt. Csak egy kacaj, egy mosoly, néhány vidám nap. Emlékek, melyek az idő megállíthatatlan múlásával elhalványulnak, majd örökre feledésbe ...

Napsugár az égről
Ma nagyon hiányzik.
Didereg az ember,
Libabőrös, fázik.

Kelet felől felhő
Sötéten vágtázik,
S a forró nyári meleg
Budaörsről vágyik.

Beborul! - A sűrű záportól
Városunk totyogósra ázik.

1997. július 7. hétfő.

Amikor szüksége volt rám én mellette álltam,
hosszú évekig rá oly türelmesen vártam,
lelkének törékeny világát őrangyalként vigyáztam,
a jobbik énemet mindig ő benne láttam.

Végül mégis elárult az ki számomra szent,
kitaszított szenvedő lelkemben felborult a rend,
hangjának lágy bársonyát elnyomja a csend,
fáj, hogy ez neki semmit ...

Csendesen

A megfáradt szavak most pihenni térnek,
lágyan, csenden amint lelkemhez érnek.
Fáradt gondolataim sebeiből nem vérzek,
nem bánthattok többé bánatot nem érzek.
Kínzó ármányaid lelkembe nem tépnek,
elmém tisztaságát megtartom ily épnek,
átadom lassan a körül ölelő halk szépnek.

Csendben bólogatnak a fák viharos ...

Nem beszél már hozzám az eszem,
nehéz szívem ólomként viszem.
Nem tartozik hozzám a nevem,
hiányzik az eldobott hitem.

Túl sok dolgom monoton teszem,
s nem tudom már mit miért teszek.
Kívülről nézem csak elestem,
s mint haldokló kérdem: hogy éltem?

Van amikor boldog vagyok,
Van amikor szenvedek.
Nagyon tudok szeretni,
S talán engem is szeretnek.

Mikor boldog vagyok,
Az nagyon-nagyon jó dolog.
Csak sajnos a szomorú az,
Nem lehetünk mindig boldogok.

Szerelem nélkül élni nem lehet,
Sajnos szenvedni muszáj.
Ne lássa rajtam, ki megcsal,
Azt se, ha a szívem nagyon ...