Ars poetica
Istenemnek legyen hála,
Aki hallja, aki látja,
Üvölteném a világba,
Márciusi éjszakába.
Egyedül vagyok Istenem,
Előtted állok meztelen,
Szégyellem minden bűnömet,
Bűnöm bőrömön sütöget.
Vétkem mardossa lelkemet,
Iszom keserű serleget,
Szívem tőle belém szorul,
Gúnyol és átkoz álnokul.
Egy bűnöm ezen világon,
Egy bűnöm ezer szilánkon,
Egy bűnöm, csak egyetlen egy,
Hogy nem érdemelnélek meg.
Nem minden arany, mi fénylik,
Gyújtom hát, lángoljon égig,
Létra kell nekem a mennybe
S egy angyal, ki vezessen be!
Nem mindegyik arany fényes,
Gyújtom hát, lángoljon édes,
Helyettem tűzoszlop álljon,
Útjelzőként a világon.
Aki hallja, aki látja,
Üvölteném a világba,
Márciusi éjszakába.
Egyedül vagyok Istenem,
Előtted állok meztelen,
Szégyellem minden bűnömet,
Bűnöm bőrömön sütöget.
Vétkem mardossa lelkemet,
Iszom keserű serleget,
Szívem tőle belém szorul,
Gúnyol és átkoz álnokul.
Egy bűnöm ezen világon,
Egy bűnöm ezer szilánkon,
Egy bűnöm, csak egyetlen egy,
Hogy nem érdemelnélek meg.
Nem minden arany, mi fénylik,
Gyújtom hát, lángoljon égig,
Létra kell nekem a mennybe
S egy angyal, ki vezessen be!
Nem mindegyik arany fényes,
Gyújtom hát, lángoljon édes,
Helyettem tűzoszlop álljon,
Útjelzőként a világon.