Jött egy javaslat…
Írjak egy verset számodra,
amely szerelmes hangulatú,
nem ad okot bánatra.
Igaz, rég volt már,
de az ihletet semmi nem adta…
A hullámzó személyiséged folytotta magamba.
De sikerült, elesett a vár.
Versem már feléd száll,
véleményem csak rád vár,
így meg is osztom… ideje már.

Személyiséged számomra mint Egernek a vár,
Nincs a tiédnél gyönyörűbb szempár.
Hajadon megcsillan a tavaszi napsugár,
Minden hajadon figyelme rád jár.
Hogy is hibáztathatnád őket… látványod miatt hatalmas a kár.

Számomra tested mint egy balatoni látkép,
szép…dombos, és eltöltenék benne egy pár estét. De most tényleg… ne nevessél,
rád szánnám életem minden egyes percét,
De képeid biztos látták már néhány srác testnedvét.
Jó… ez lehet kicsit meredek,
ehhez még hozzá is kell adni a nevemet…
de azért bevallom, egy picit én is nevetek.

Dicsértem szemed, tested, kivéve jellemed.
Zárkózott de kellemes,
Beszédes miközben csendes,
Ellenben amilyen flegma,
olyan nedves…. Úgy értem kedves…
csak sajna sokat nem keres.
Pont ilyen rejtélyes, s ha mérges kicsit veszélyes,
Személyisége kifejezetten szeszélyes.
Igazából… ez a lány olyan mint egy torta,
Nem tudod hol kezdj neki,
De amint belevágsz, olyan mint az eki…
Amikor vele vagy nincsen depi.

Azt hiszem leírtam mindent ami illik rád,
remélem tetszik, nem lankadt le a szád.
Ez a vers is olyan mint egy veterán láb,
Páratlan, de a szándék mögötte
Felfoghatatlan…