unom már az egészet, mindig én hallgatok, fenébe!
ma már mindenkit félrerakok, magamat meg az előtérbe, így talán képes leszek a mentális fejlődésre.
bár lehet nem lenne előnyös, mivel így csak a minőség romlana.
de ha a tárgyat megbontjuk, és megvizsgáljuk belülről, akkor egyből összetörik minden az esélyből.

és az az esély is csak éppen egy foszlány volt, és éppen arra volt használva, hogy nap mint nap, fel tudjak kelni.
de ha széttörik, akkor én széttörök vele.
a szilánkokat egyesével fogom majd összeszedni, majd egyesével összerakni,
visszaépíteni ugyanazt a tökéletes képet, mit a vizsgálók széttörtek.

aztán majd újra másokat teszek előtérbe, és szépen lassan folyik le majd a könnycsatornában:
te is csak a pszichológust játszod a csapatban?