Fáy utca, lépteim kísérik nyugodtan,
Gondolataim veled szövődnek, néha álmodozva.
7-8 hónap Fanni ,hogy vége ,nem számít most,
Az emléked itt ébred, mint hűs szellő, amint tovaillan a homok.

Nem szólunk egymáshoz , de mégis bennem vagy mindig,
A becenevek, a kedves gesztusok, az emlékek nem hagynak el engem.
Mézinek, ahogy hívtál, a múlt hangja visszhangzik,
Ez az emlék mosolyt csal az arcomra, bármerre is járok.

Fáy utca, csendes léptek suttogása,
Gondolataim hozzád kapaszkodnak, csendesen, szinte láthatatlanul.
Üzenetek nélkül, mégis velem vagy, szívem mélyén élsz tovább,
Ahogy sétálok ezen az úton, én is veled vagyok, lépteidre találok.