Tudom már nem tehetem,
bár kiharcoltam nagy nehezen,
hogy elmondhassam mit érzek,
de te már úgy sem érted.

Elvakít egy vak szerelem,
istenem mit tettem?
Tudom félénk voltam,
hát ezért nem szóltam.

Elkéstem, hogy elmondjam,
hogy nélküled én nem voltam,
nélküled nem létezem,
életed az életem.

Bánom ...

Hittem, hogy változhatsz még,
de amit adsz az csak egy kép.
Megpróbáltam elfogadni megújult énedet,
elhinni a múló változó képeket.

Lehet nem is te változtál,
mégis szívemtől messze eltávoztál.
Mindig is ilyen voltál talán,
csak most láttam meg rádöbbentett a magány.

Mondd! Hová tűnt az a tűz?
Mely engem még ...

Megvolt benne az az ártatlan báj, mi megfogott engem,
egzotikus szépsége, szerénysége mit sohasem feledtem.
Kedvességének hiánya az mi még ma is fáj,
mióta elment, azóta szívem nyugalomra hiába vár.

Megvolt benne az az erény,
hogy nem volt beképzelt, de nem is volt szerény.
Nem volt unalmas, de nem is volt heves,
ám lehet, hogy ez csak ...

A szerelem egyszer véget ér,
múlnia kell, hogy érezd mennyit ér,
milyen fontos mikor a szívedben ég,
megtanítja majd a fájdalom, a vég.

Becsülni amíg lehet, azt aki szeret,
hogy azután különleges legyen neked.
A szerelemnek múlnia kell, hogy érezd mennyit ér,
még ha fáj is, mert egyszer biztos véget ér.

Budapest. 2006.01.29.

Hittem, hogy fénye örökké ragyog,
de eltűnt egyedül hagyott.
Eltűnt mint hulló csillag az égen,
örökre a hideg sötétségben.

De még él bennem a gondolat,
hogy hallod még a hangomat,
hallod azt mit mondogat,
hogy egyre csak téged hívogat.

De te már messzi utakon jársz,
egyszer még rám találsz,
egyszer majd ha arra ...

Sok szép helyen jártam,
de mindig visszavágytam.
Oly sokat vártam,
hogy újra lássam.

Gyönyörű kék szemed,
vágyakozó tekinteted,
mely mélységébe temet,
rabul ejt engemet.

Újra hallhassam hangod,
ajkadat csókra tartod,
simogathassam arcod,
fejedet ölembe hajtod.

Arcod bársonyos pírja,
mélyen szívembe ...