Kapcsolatunk bimbóját letépte a szél,
mint egy törött ág, nem lesz belőle már virág.
Ezután üresség és magány tölti be szívemet,
tépdesi lelkemet, hisz tudom: elveszítelek.

Budapest. 2002.03.24.

Ma reggel melletted ébredtem,
lassan kinyitom szemem.
Még alszol, álmod nyugodt kedvesem,
majd én őrzöm halkan, csendesen.

Bárcsak így volna minden éjjelen,
és minden egyes reggelen.
Elfogott egy érzés, tudom nem tévedtem,
mikor megkérdeztem:

Leszel-e az én nejem?
Velem leszel-e minden percemen?
Mellettem ébredsz-e majd ...

Miért a sok szép szó, ha mind hazugság,
nem volna tisztább az őszinte igazság?
Miért a sok kín, a szenvedés, a bánat?
Hidd el a sok megtört, hamis álomnál jobban ez sem fájhat.

Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy már nem szeretsz,
őszintén elmondod, ez a legkevesebb mit megtehetsz.
Elviselném én, legyen az élet bármely mostoha,
csak ...

Mikor mások szemébe tekintek,
kik kedveltek, ismertek minket,
és szemükből sugárzik rám a szánalom,
szívemet elborítja a kínzó fájdalom.

Rám tekintve mindenki látja gyengeségem,
tudják jól, hogy csak érted éltem.
Sajnáló tekintetek szegeződnek nekem,
megértik bánatom, együtt éreznek velem.

Engem mégis zavar ...

Mindig mikor közelednek az ünnepek,
rádöbbenek, hogy milyen rossz így nélküled.
Nyugalom van, csend és béke honol,
most mindenki szeretteire gondol.

Rám nem gondol már többé senki sem,
mióta nem vagy itt velem.
Én mégis rád gondolok szüntelen,
bárcsak itt volnál velem.

Gyertyát gyújtok, kint lágyan szitál a hó,
ha ...

Mindenki akit eddig szerettem,
kikkel őszintén sokat nevettem,
most ítéletet mondanak felettem.

Mind mire oly sokat törekedtem,
munkám gyümölcsét helyettem,
most más aratja le, elégedetten.

Legyen velem bármely kegyetlen,
mindazok, kiket annyira szerettem,
nem látnak majd kedveszegetten.

Talán kicsit tapasztalatlan ...