Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pogány Géza versei

Pogány Géza (398)
603 
A szeretet egy nagyon kényes érzelem,
gyakran társul mellé a rideg félelem.
Alapvető dolog szeretteink elvesztésétől félni,
attól, hogy nélkülük talán nem tudnánk élni.

Szeretet melyhez mindig társítható más érzelem,
törődés, gondoskodás de leggyakrabban a szerelem.
Érdekes dolog ahogyan néha szerelemmé alakul,
vagy a szerelem múlása ...
Olvasták: 320
Részletek
Az Ön versének a helye...
Mit is mondhatnék ami eltörli a könnyeket arcodon,
ami elmossa a hasztalannak tűnő hosszú éveket,
ami segíthetne önmagaddal vívott fáradt harcodon,
ami vigaszt adó és megváltoztathat egy komor életet.

Mit is mondhatnék ami igaznak hat, ami hihető számodra,
mivel tudnék mosolyt varázsolni gyönyörű arcodra?
Mi az mi nyugalmat hozna kételkedő ...
Olvasták: 487
Részletek
Szeretnék egy angyal lenni, vigyázni minden lépted,
óvni mindentől, hisz meghalnék érted.
Remélve azt, hogy egyszer megérted,
az életemnél is jobban szeretlek téged.

Szeretnék egy könnycsepp lenni,
gyönyörű szemeid sarkában megszületni.
Végiggördülni bársonyos arcodon,
elégni forró ajkadon.

Szeretnék egy illat lenni, ...
Olvasták: 416
Részletek
Tudod szeretlek, téged egyedül,
mégis elfordulsz tőlem mint ki menekül,
hátat fordítasz a világnak,
félsz, hogy majd sírni látnak.

Nem osztod meg velem,
mi is az a gyötrelem,
mely a szívedet nyomja,
nincs senki ki elmondja.

De tudod mi sírtunk már eleget,
bánkódtunk s olykor féltünk meglehet,
megérdemelnénk már egy jobb ...
Olvasták: 297
Részletek
Egyszerre forrása legnagyobb gyengeségünknek,
és minden bennünk fellelhető erényünknek,
egyszerre adhat szépet, gyönyörű álmokat,
vagy emészthet minket akár a kárhozat.

Gyengévé teheti lelkünk akár egy gyermeké,
vagy éppen múlása tehet minket erőssé.
Szerelem melynek múlása kegyetlenül fájhat,
társulhat mellé csalódottság és ...
Olvasták: 273
Részletek
Nem tudok sírni többé már,
a fájdalom börtönébe hiába zár.
Kiszáradtak könnyeim mint sivatagi tavak,
hiába voltak elszálltak a szavak.

Könnyeim mind porba hulltak,
bókjaim hozzád hiába szóltak.
Rájuk már senki sem felel,
szerelmünk emlékét hó fedi el.

Szívemben minden megfagyott,
mióta ő egyedül hagyott.
Arcomra ...
Olvasták: 321
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére