Ne! Ne sírj, Kérlek.
Hidd el én is félek.
De itt már nincs mit tenni,
ennek így kellett lenni.

Könnyebb lesz majd meglátod,
csak idő kell és belátod,
hogy jobb lesz neked nélkülem,
hogy ez a legjobb mit tehettem.

Nincs ezen mit megérteni,
csak bele kell törődni,
hogy nekünk csak ennyi jutott,
néhány röpke hónap ...

Felettünk a menny, alattunk a pokol,
itt a földön mégis mindkettő honol.
Mikor a szemedbe nézek,
olykor a mennyekbe lépek,
ám ha nem vagy itt velem,
a poklot járja meg szívem.

Budapest. 2005.11.18.

Tudom jól, nem lehet minden lelket megmenteni,
van ki nem igényli a segítséget.
Vannak bizonyos helyzetek mikor nincs mit tenni...
Miért fáj úgy mégis, miért éget?

Egy életvidám fiatal lány volt, senkinek sem ártott,
hétköznapi egyszerűséggel csupán élni szeretett volna,
de azok a dolgok amiket átélt, amiket látott,
gyermek lelkének ...

Földi létünk nem más mint egy rövidke utazás,
melynek végén a halál nem a végállomás,
az is csak az élet egy próbája,
a létezés egy magasabb formája.

Egy újabb utazás kezdete csupán,
és mi kik csak nézzük bután,
nem érthetjük meg lényegét,
gyászoljuk őt, megsiratjuk életét.

De minden végzet valami kezdete is ...

Hová tűntél el? Pihenni sietnek a percek sebesen,
valahogy elmúltak a szép napok hiába keresem...
Valaki mintha csak ellopta volna tőlünk őket,
magára hagyva bűneikkel szegény esendőket.

És látod már megint csak megyünk hasztalan,
hideg magányos utunkat rójuk vigasztalan.
Úgy hittük célba majd ketten együtt érkezünk,
nem tudhattuk út ...

Egy csöppnyi figyelmesség, néha nem kéne más,
csupán egy tiszta őszinte vallomás,
néhány kedves bók, pár figyelmes szó,
hiszen a legtöbb bűnünk megbocsájtható.

Ám a szürke hétköznapi élet ránk teríti leplét,
ködfátyolként borítja be fáradt, kiégett lelkét,
testét az unalom démona járja át,
nem tartja már olyan érdekesnek ...