Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Pogány Géza versei

Pogány Géza (398)
603 
Egy 21 éves lány volt, munka után hazafelé tartott,
nem ártott senkinek, békésen szabályosan hajtott.
Mikor egy ittas sofőr áttért az ő sávjába,
és taszította őt véget nem érő örök álmába.

A kocsi megpördült és az oldalára borult,
egy fának csapódott, ő a roncsok közé szorult.
Senki nem állt meg segíteni, még csak nem is ...
Olvasták: 425
Részletek
Az Ön versének a helye...
Nem az számít honnan indultunk vagy hová tartunk,
hanem az út melyen tovább kell haladnunk.
Ha nem élvezzük az utat amelyen járunk,
életünkben örömet talán soha nem találunk.

Másokért ne akarjunk soha megváltozni,
önnön személyiségünket ne kelljen feláldozni,
életünk során az emberek jönnek és mennek,
van, hogy nem mindig ...
Olvasták: 289
Részletek
130 
Fiatal elkényeztetett, gazdag lány volt,
mindenkivel még az élettel is dacolt.
Vad forró vágy égett benne,
sok házas férfi életét tönkretette.

Flörtölt velük kegyetlen játékot űzött,
ostoba férfiakkal kiket a vágy fűtött.
Semmi sem volt elég neki habzsolta az életet,
kihívta maga ellen a sorsot a végzetet.

Azt hitte, hogy csak ...
Olvasták: 531
Részletek
138 
Történt valami egy forró augusztusi délután,
egy 18 éves lány kocogott hazafelé nem sokkal hat után.
Megszokott kis útján gyanútlan haladt előre,
nem is sejthette kik vártak rá nem sokkal előtte.

Az út széli bozótos rejtekében galádul megbújva,
alkohol mámorba borulva, gyilkos vágytól beindulva.
Irigy szemmel lesték ártatlan ...
Olvasták: 567
Részletek
Vannak csaták, melyeket magunkkal kell vívnunk,
ezek ellen segítségül bárkit is hiába hívunk.
Vannak utak, melyeken végig kell, hogy menjünk,
ahhoz, hogy vissza már tiszta elmével tekintsünk.

Ahhoz, hogy ne fertőzze meg emlékeinket a fájdalom,
és szeretteink szemébe nézve ne tekintsen ránk a szánalom.
Vannak utak, melyeket végig kell ...
Olvasták: 234
Részletek
Elmúlt a perc, hogy meggyónjam bűneim,
most ellenem fordulnak mind eddigi tetteim.
Szólnék hozzád de a szemed már csukva van,
én csak némán átkozom magam.

Tehetetlen eltelt búcsú nélküli percek,
fájóan lassan egyre csak telnek.
Soha nem mondtam el, már hiába a szó,
mindez már vissza nem fordítható.

Nem mondtam mily fontos vagy ...
Olvasták: 367
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére