Volt sok érintés mit többnek hittem,
hamis álmok, az volt minden kincsem.
Voltak nehéz hónapok, fájó pillanatok,
Bűnhődtem sokat, hozzád mégis hű maradok.

Budapest. 2005.11.18.

Néha úgy érzem, hogy álmodom,
és csak az időm áldozom,
egy buta kiégett gondolat,
talán csupán ez maradt.

És akkor hozzám bújsz,
kis kezeddel felém nyúlsz,
arcom végigsimítod lassan,
nincs időm, hogy búcsúzhassam.

Már mész is és integetsz,
szemem behunyom még nevetsz,
álmodnék? Elmém elmereng,
valami lassan ...

Megpróbálni egy haldokló kapcsolatot megmenteni,
tudván azt, hogy lehet nincs mit tenni,
tengernyi bánatot és fájdalmat elrejteni,
félrelépéseit megbocsájtani, hibáit elfelejteni.

Talán könnyebb feladat lehet,
mint elengedni azt, kit szívünk szeret.
Van, hogy nekünk kell változni,
boldogságunkért sok mindent fel kell ...

Élt egyszer egy ember...

Kinek lelke háborgott, mint a viharos tenger,
kit semmi sem érdekel, kinek semmi sem kell,
így élni már nem bír, ám halni nem mer,
ő volt az az ember, ki szólni soha nem mer.

Ki lelkébe zárja örökre bánatát,
és nem ossza meg másokkal gondolatát,
soha nem mondja el őszinte szavát,
szépen lassan megutálja ...

Mikor belenézel a másik csillogó szemébe,
nem is veszed, dehogy veszed észre.
Azt hiszed, hogy vidám vagy épp mosolyog,
attól gondolatai tiszták és szabadok.

Azt hiszed attól, hogy csillog a szeme,
semmi rossz csak jó történik vele.
Te is szeretnél vidám és boldog lenni még,
elfog egy bűnös érzés; ez az irigység.

De ...

Nincsen most ember ki elvehetné azt,
amit a te soraid szívemben fakaszt.
Nem létezik, olyan mi elrabolná tőlem,
pedig nincsen bevésve díszes márványkőben.

Nincsen homokba rajzolva sem papírra vetve,
díszes csíkokkal szivárványként az égre festve.
Nem örökítik meg dobpergéssel kísért ősi dalok,
mégis teljes lelkemmel láncra vert rabja ...