Néha

Néha úgy érzem még mindig fogod kezem,
a lenyugvó nap fényében sétálsz velem,
egy tóparton kézen fogva halkan csendesen,
szerelmet vallasz fülembe kedvesen.

Néha úgy érzem egy rideg magányos éjjelen,
hogy még ég benned az érzelem,
beszélek hozzád halkan megkérdezem:
Szeretsz-e még engem kedvesem?

Néha úgy érzem, ...

Az élet súlya

Arcán látszott amikor nevetett,
hogy élni mennyire szeretett.
Telis tele volt szeretettel, szinte szétszakította,
sötétben vakon tapogatózó lelkét elvakította.

Mindig ha csak valaki a fülébe súgta,
szeretlek: Ő elhitte újra és újra.
Nem tudta, hogy a férfiak csak kihasználták őt,
nem akartak mást tőle csak alkalmi ...

A hűtlen

Fagyos hajnal, üresek az utcák,
de én már most elindulok hozzád.
Lépkedek a deres fűben, talpam alatt ropog a jég,
te vagy az, kiért én bármit megtennék.

Körülnézek a város még halott,
csak a szívem az egyetlen, mi meg nem fagyott.
Elmegyek az öreg tölgyfa mellett, egy duruzsoló galambpár ül az ágakon,
megpihenek ...

Oltalmazni

Az örök dilemma, hogyha elengedem,
álmát többé nem őrizhetem,
a csalódásoktól meg nem védhetem,
pedig mostanáig erről szólt az életem.

Ám ha nem engedem, meg gyűlöl érte,
hiszen életét már így is nélkülem élte,
nehéz döntés és bármit is teszek,
idővel érzem mindenképp elveszítelek.

Budapest. ...

- Egy rég megsárgult levél,
mely célba már sohasem ér.
Egy levél benne érzéseid,
egy vallomás minden szépségeit,

Szíved szavát írtad le benne,
azon gondolkozol vajon milyen lenne,
életed ha akkor elmondod neki,
hogy szíved csak őt szereti.

Egy megkésett levél,
bánat mely azóta él,
csak ez maradt hátra,
tőle, kit ...

Küzdenék vadul ám hiába gúzsba kötötték kezem,
fekete fátyollal takarták el fáradt szemem,
letépném láncaim mely visszatart hasztalan,
siralmam mégis megmarad magamnak vigasztalan.

Hosszú idő kellett hozzá mire megértettem,
látom mozdulatlanságra nem én ítéltettem,
sőt én vagyok az egyetlen ki küzdöttem még érte,
látom már az idő ...