Illatod olyan akár a friss harmatos moha,
zúzmarás avar mit nem szennyezett soha,
nem pusztított ember, kezei nem érintették,
önző lényétől védelmezve eddig óva intették.

Akár őszi rózsa, kies elhagyott hegyoldalon,
csendben mély távolból zengő halk oltalom,
távolságra int a civilizációnk pusztító zajától,
az ismeretlenre áhítozó ...

Ó bánat ne érj el csak holnap,
ma nem voltam csók senkinek,
eredj felhő hisz úgyis mennél,
ha árnyad nem volna hideg.

Ó kedves ne mond ma nekem,
ma nem voltam jó senkinek,
nem hagyná el könny szemem,
mosolyom dermedt s rideg.

Ó fájdalom ma ne marjál belém,
ma nem melegített át kedveském,
ma este már ő nem jött ki ...

Az idő fordul, a dolgok múlnak,
álmainkat lassan átadja a múltnak,
fagyott rózsaszirmok, ahogyan a földre hullnak,
emlékeim fájdalmasan lelkemre úgy borulnak.

Érzéseim csak várnak, szívembe szorulnak,
nem mondom ki soha, de el nem múlnak,
lelkembe fájdalmat és magányt hoznak,
néha már úgy érzem nem jön el a holnap.

De minden nap ...

Ha csak egyetlen egyszer mondtad volna nekem,
ha csak egyszer éreztetted volna velem,
ha csak egyszer kimutattad volna érzéseid,
ha csak egyszer átélted volna apró értékeit.

Az egyetlen olyan ember még te voltál,
ki megváltoztathat hozzám egyedül úgy te szóltál,
tisztán és őszintén egyedül te tudtad magad,
úgy kifejezni, hogy nem kellett ...

Egy érzés megpihen a vállamon,
súlyos terheket helyez el a hátamon,
egy magányos gondolat rám tör hirtelen,
nem maradt már mellettem senki sem.

Az idő szürke megkopott fátylát rám teríti,
a magány szívemet hatalmába keríti,
egy fáradt kiégett gondolat megpihen,
nem vár már rám senki sem.

Térdem megremeg a súlyos terhek ...

Nem hallom már a madarak dalát,
a természet ébredező reggeli zaját.
Nem látom szárnyalni a pillangók hadát,
hiába vágyom eme apró, picike csodát.

Nem látom a lenyugvó nap első sugarát,
ahogyan millió szikraként ugrál a tóban odaát,
előtte pipacsok himbálóznak lágyan a virágos réten,
csak járják táncukat szelíden a lágy tavaszi ...