Apa és gyermeke sétálgat kézen fogva halk magányában,
végtelenbe húzódó árnyékos fasor festői kupolái alatt,
nap mint nap látva mindig csak erre vágytam,
néhány másodpercig míg vonatom robogva elszaladt.

Majd eltűnnek és csak suhannak el az emberek a házak,
míg csak az üresség marad melynek állandó miben léte,
szürkeségből elő elő ...

Szólj hát,
mit tegyek én, hogy szeress,
ha sírva fakadok ne nevess,
érzéseket előlem ne rejtegess,
bűntudattal soha ne fenyegess.

Szólj hát,
mit tegyek én, hogy az lehessek,
kit te érdemelnél, érte tehessek,
pár apró lépést előre mehessek,
bizton járható közös utat keressek.

Szólj hát,
ha néha tán, észre sem ...

Bárányfelhők festik arcodat az égre,
melyeket a szél kerget el,
próbálok visszagondolni a szépre,
arra, hogy szerelmed ölel.

Őszi levelek táncolnak a szélben,
lassan elhagyják otthonuk csak szállnak,
beteljesedett mindaz amitől féltem,
haza többé soha nem találnak.

Tudom egyszer minden véget ér,
a fény helyébe árnyék ...

Az ember csodálatos teremtmény,
megtalálható benne számtalan erény,
egyben büszke és szerény,
egyben gyengéd és kemény.

Tudását olykor mások javára használja,
sokszor csak ostoba önző pusztításra.
Oly sok szépre képes lenne,
ha néha saját céljairól megfeledkezne.

Pusztítani oly sokat tud de alkotni oly keveset,
erdőket ...

Remeg még mindig a kezem,
látom őket ha becsukom szemem.
Hallom hangjukat amint könyörögnek,
haldoklókat ahogy fuldokolva nyöszörögnek.

De parancsot kaptunk, háborúban álltunk,
békére mi azóta sehol sem találtunk.
Feletteseink kik a parancsot osztották,
emberi jogaiktól őket megfosztották,

Kik lemészároltak százakat, ...

Elmentél és magaddal vitted az ihletet,
hiába állítom bőszen csatasorba a rímeket,

Fáradt kiégett gondolatok akár a kiszáradt tavak,
nem jönnek már hozzá úgy a dallamos szavak.

Akár a hajnali köd gondolataim lassan eloszlanak,
mint ódon kopott selyemszalag lassan szét foszlanak.

Fáradt magányos gondolataim csendben szunnyadnak,
üres ...