Nem értem!
Hova tűnik minden
amit elértem?
Éjjelente
előjön a lidércem.
A szívemet a
helyéről kitépem
és magam elé tartva
szomorúan szemlélem,
hogy benne van-e
minden, amit megéltem.

Megértem,
hogy a tegnapra
homályosan emlékszem.
A fakó illúziókat már
régen eltéptem.
Arra, hogy a következő
őszt biztosan megérjem,
gondosan fűtöm
minden reményem.

Átérzem,
ezen a földön már
sok mindent átéltem,
Rengeteg pusztító
vihart megéltem,
ármánnyal átszőtt
ostromokat szemléltem.
Csikorgó teleket,
fagyokat túléltem.

Remélem,
nem fog vissza
a szemérem
és mindenki megéli,
hogy elérem
és nem történhet
olyan, hogy elvétem,
mikor a tisztátlan
álarcokat letépem.

Ígérem,
nem húzom be
a vészfékem.
Aki elbukik azt
kímélet nélkül átlépem,
mert nem szűkült
be a látképem
és nem elégít ki
a fakó bronzérem,
mert az igazság az amiért
mindig is bűnhődtem.

Nem értem!