Négyet.
Kétszer adott kettőt
az élet.
Négy égtáj.
Nyugat, kelet,
dél és észak.
Négy évszak.
Istenem,
mennyi kell szülessen,
hogy valaki szeressen?
Talány.
Négy lány.
Életem fája
négy ága.
Fél árva
karjaim széttárva.
Fussak a világba?
A szívem várja
tőlem, híven.
De mit ér a szív,
ha az ész nem!
Hiába, kettő már
nem látja.
Elvágta mi összeköt
fonalat, de
kettő még
marad.
Öleli nyakad,
ha esik,
ha szakad.
Karod, ha lankad,
levegőt, mélyet végy,
kőszikla magad légy!
Így négy.