Ó drága hazám,
mily megalázás,
sok ármány,
kevés látvány.

Diplomás éhezők,
szegények, csórók.
Dúskáló gazdagok,
milliárdos strómanok.

Okosak külföldön,
mi marad a magyar ugaron?
Tesók, haverok, rokonok,
Miller, csizmás parasztok!!

Maradunk-e elegen józanok?
Megváltunk-e diplomást, iparost?
Becsülünk-e orvost, ápolót, oktatót?
Lesz-e józan ész, vagy csak vak altató?

Drága hazám szeretlek,
de így is szeretnélek-e?
Megcsalt hazafiként várnám,
a Szent rendszerváltást.

Érted élnék s halnék…….