Büszkén dacolva viharos szelekkel,
Piros-fehér-zöld színű, magyar lobogó.
Köréd gyűltünk össze államunk ünnepén,
Sok ezer magyar szív fennkölten dobogó.

Magasztos eszmékkel, háborgó lelkünkben,
Istváni intelmekkel tekintünk előre.
Magyarok vagyunk, bárhol van hajlékunk,
Az Isten szent áldása szálljon a fejünkre!

A történelem viharai nem kíméltek bennünket,
Kijárt a jóból, de a rosszból is bőven.
Álljunk ki hát hazánkért, a magyar nevünkért,
Napjaink csatáit vívjuk meg mi bőszen!

Őseink szent harca lebegjen előttünk,
Hisz magyar vér lüktet forrongó szívünkben.
Védjük meg büszkén a magyar igazságot,
Nincs ki megállíthat eltökélt hitünkben!

Ezerszám támadnak keselyűk módjára,
Szent hazánk nyugalmát váltig ostromolják.
Századokon keresztül szívták vérünket,
Óboros hordóink csúnyán megcsapolták.

Mondjunk végre nemet, hisz a jövőnk mi írjuk,
Vessünk véget ennek a kíméletlen harcnak!
Hisz holnap hazánkat gyermekünknek adjuk,
Ne tegyük ki őket a megalázó sarcnak.

Büszkén mondhassák ki a jövőben nevünket,
Íródjanak könyvek tetteinket említve!
Ne vesse reánk a szégyen árnyékát,
Századok hibáit hírnevünk enyhítse!