Asztalomon fekszik egy névtelen levél,
Gyászban a szívem míg olvasom, Istenem.
Búcsúlevél lenne egy közeli baráttól,
Aláírás nincs, de az írást jól ismerem.

Köszöni a perceket, mit együtt tölthettünk,
A meghitt óráknak kellemes légkörét.
A sóvárgó, szerelmes pillanatok zamatát,
Vadóc szívemnek minden kis rejtekét.

Emlékszik a kalandok felfűtött ízére,
A lopott csókokra, a perzselő vágyra.
Közös múltunk minden történetét
Legbelül, mélyen a szívébe zárta.

Idézi a tegnapok viharos eszméit,
Közösen átélt súlyos dolgokat.
Melyek emlékére könnyezik lelkem,
Heves szívverésem fojtogatja torkomat.

Lelki barátom, soha már nem látom,
Búcsúzik tőlem életem színpadán.
Az ifjúságom az, mi elhagyni készül,
Szomorkás szívvel, őszömnek hajnalán.