Mállik a halovány, karmazsin a fény,
elszórtan foltok, kuszán, rendezetlen.
Megfagyott körök rideg ezüstben,
Mázol a kezem, konok, engedetlen.

Elvont alkotást torzít ecsetem,
égő vörösön monoton fakóság.
Platina szürke, ezüstön csillám,
Talán álom vagy igaz valóság?

Szilárd a képlékeny, lágyul a tömör,
világossá válik a sötét mélység.
sávos a hullám, sík a fodros,
Előtör agyamból az absztrakt szépség.