A hant
Mécsesnek lángja,
lelkem, ha fájna,
üdvözítsd csendem,
hogy szívembe rejtsem.
Őszi színekbe,
szomorú rímekbe,
a világom keserű,
az élet kényszerű.
Emléket éget,
jókedvű létet,
lettem egykedvű,
hamvadó tűzszemű.
Hangom elhaló,
alig hallható,
az utolsó vérig,
leszek a sírig.
Lankadó erek,
hanyatló kezek,
az élet múlandó,
a hant az elválasztó.
lelkem, ha fájna,
üdvözítsd csendem,
hogy szívembe rejtsem.
Őszi színekbe,
szomorú rímekbe,
a világom keserű,
az élet kényszerű.
Emléket éget,
jókedvű létet,
lettem egykedvű,
hamvadó tűzszemű.
Hangom elhaló,
alig hallható,
az utolsó vérig,
leszek a sírig.
Lankadó erek,
hanyatló kezek,
az élet múlandó,
a hant az elválasztó.