Csillogó gömbök és girlandok között,
Sztaniolba csomagolt szaloncukorka.
Sötétzöld fenyőfa, csúcsában korona,
Visszavisznek némán a gyerekkoromba.

Izgatott szívvel vártuk a Messiást,
Ki született barmok közt karácsony hajnalán.
Betlehemi dalokat zengő gyereksereg,
Forralt bor, mézeskalács a család asztalán.

Szemekben áhitat, varázslat, ragyogás,
Lelkekben szeretet és mennyei béke.
Kipirult arcok, buksi kis fejecskék
És egy tündöklő karácsonyfa, az ünnep éke.

Homályból felvillanó gondtalan emlékek,
Távolinak tűnő álomkép fejemben.
Hol vagytok ma már, régi karácsonyok?
Gyémántként ragyog két könnycsepp szememben.