Eljött az idő drága Apukám
El kell engedjem lelked akárhogy is fáj.
Könnyekkel küszködve írom e sorokat,
Hiszen nem láthatom többé drága arcodat.
Sziívedtől már búcsút vettem,S tudom
Vállamra nem teszed többé óvó kezed.
Pihenjen a mennyben csodás szíved
Nem feledlek téged erre megesküdtem.
Gyengéd Szellő simogasson e szép úton
Ne félj, mosollyal az arcodon indulj,
Sokan várnak téged a mennyben tudom.
Ez az egy nyugtat nem leszel egyedül
Megnyugvás járjon át hiszen ott már könnyű.
Nem fáj már semmid nem kell szenvedni
meggyógyultál örökre csak az én szívem vérzik.
Úgy megölelnélek szorosan ahogy csak tudlak
Elmondanám százszor,hogy hiányzol nagyon.
Üres lett az élet itt hagytál örökre,
Nincs aki várjon többé az erkélyen.
Hangod már csak az emlékeimben cseng fel,
Amit tőled tanultam soha nem felejtem
Nálad jobb apukát nem is kèrhettem!
De tudom hogy most jobb lett neked
Hiszen már nem vagy beteg .
Tudom majd ott a mennyben is látod minden léptem ,
A felhőkön üldögélve vigyázz majd rám kérlek.
Minden nap könnyet ejtek érted,
Nem tudom elfogadni hogy itt hagytál örökre.
Eljött hát a búcsú ....Elköszönök tőled
Ma már ezt várja mindenki tőlem...,
így nehezen de megteszem hogy pihenjen a lelked,
Jó utat apukám nagyon szeretlek téged!!
Hiszen hogy egyszer a mennyben
Mèg szorosan átölelhetlek téged .