Mikor olvastam
József Attilát
Bús-csalódott lelke
Úgy tűnt
Ott volt a közelembe.

Keser irónia is
Ott lebegett
És hallottam
A vágytól sóvárgó
Elveszett gyermeket.

Szíve dobbanása
Jéggé fagyott a szóban
Tinta helyett lelke
Csepegett
Bánata volt a tollban.

Igazságot jót keresve
Útján akkor senki
Nem ment vele
Csak az ördög
Jött vigyorogva szembe

És akkor Isten felemelte!