Összefeküdt velem Álommal Képzelet
fonódó kezüknek körme-vájt, fájósan -
illúziót csinálni pajkosan szálltak
kacajuk fennakadt sötétség-hálóban.

Rebbentek pilláim a fogócskájukba
virgonc éjszakának nézhettem elébe -
kavargott fejemben fél-valós valóssal
miként villantsak így Reggelnek szemébe?

Ágyamba fogadtam ...

Boldogság topog az ajtónál, oly félszeg
látom a szemén, hogy vonzza még a homály -
leoltom lámpámat s mutatom a fészket
honnan ő kifakadt, mint zubogó forrás.

Gyere hát közelebb, menhelyed én leszek
sóhajtásod lapozd át sebesen hozzám -
összes szép érzésem ölelésért vedd meg
simulj belém szorost, te legyél a ...

(avagy: hol az érték mostanában)

fuvallatként sodor múlton át az érzés
megannyi apróság halmozottan legyint
régről köszön reám nyitva hagyott kérdés
s lám időszerű, ím előttem áll megint

igyekszem pörgetni harminc év távlatát
gyermekeim sorát miként egyengettem
mikor és mit tettem, lapozom vázlatát
itt és amott szakadt, ...

Szitakötőket kergettünk egész délután -
kertünk fűtengerében feléledt kacajunk
arcunkon nyomott hagyott a merész fénysugár
míg egy sosem-látott világ felé haladtunk.

Fejünkben fellocsoltuk a Holnap Angyalát -
hófehér karjaival nagyokat nyújtózott
megrázta élénken bozontos aranyhaját
majd szeleburdi varázslatokat ...

Karod a karomba arcunkon mosollyal
megvívunk utunkba akadó gonosszal
nézz reám mindaddig, míg látod napomat
örökké harsogjuk a közös dalokat.

Szemed a szemembe fonódva lásson majd
fátyolként borul ránk egy selymes, bársony-hang
azt súgja, susogja minékünk kedvesen
jöjjetek, éljetek boldogan kettesben.

Tested a testemmel alkosson ...

elszunnyadt már a nap amott a hegy mögött
itthagyta halovány bíborszín szalagját -
langy-meleg tavaszi köntösbe öltözött
felteszi magára éj-tündér kalapját

korhadt csónak pihen a türkizkék vizen
durcásan mustrálja a szürkülő estet -
árvult evezője csobban most irigyen
ő bizony szeretne suhanni még egyet

sápatag hold szemlél ...