Üvölt a szél, jajong a téli erdő,
recsegve nyögnek a pőre fák.
Földig hajol a sudár magonc, míg
süvítve búgnak az égi harsonák.

Jéghártya csillan pocsolyák vizén,
nem fedi hópaplan, szürke a táj.
Csontig hasít a késéles lég,
Ha mezítlen bőrt ér zsigerig fáj.

Élő, élettelen kikeletért esdekel,
a reszkető világ tavaszt szeretne.
Apró és behemót maskarát öltve,
a farsangi bálban telet temetne.

Pergő dobok, kolomp és kereplő,
harsogó duda a sufniból kikerül.
Űzzük a telet éjen és nappalon,
úgy, mint tavaly, az idén is sikerül!

Fújhatnak bőszen a pusztító szelek,
a dermesztő tél is hiába vicsorít.
Kibújt a hóvirág a fagyos ágyából,
érzi a szívem, hogy a március közelít.