Szürke ég alatt szürke világ,
Nézem, nincs árnyéka a ködnek!
Lépteim zaját elnyeli az éter,
Szívemben emberek élősködnek.

Ordít a csend, aggaszt a hangja,
A kőszobor zordan maga elé kémlel.
Titánok harca tombol agyamban,
Fényért epedek, késik a reggel.

Beszippantott múltak illatát,
süvöltöm tüdőmből, fáj.
Hömpölygő képek a falon,
Hangtalan imát rebeg a száj.

És nyugalom, ernyednek a húrok,
Mik pattanásig feszültek testemben.
Hűs kezed simítja homlokom,
Rettentő álmom csókodra elrebben.