Lehetett volna más, ábrándos vallomás,
Talán egy óda, vagy szerelmes próza.
Írhattam volna rímeket, festői díszeket,
Mit a tavasz palettán kínál a kalapján.

Lehetett volna egy szonett, a vágyaim felett,
Egy érzéki tánc, egy őrült románc,
Szívemnek balladája, lágy zene dallamára,
Mi pendül lantomon, tavaszi alkonyon.

Lehetett volna egy bók, egy őrült csók,
Érzelmekkel vívó, vágyak tüzét szító,
De mi csak ültünk a stégen, nem is olyan régen,
Fogtam a kezed és néztem a szemed.