Gondosan ma fát ültetek, hűsébe már nem ülhetek.
A fa mire árnyékot ad, itt hagyom a világomat.
Életem szép sarjadéka, neked adom hagyatékba.
Élvezd árnya békéjét, őrizd apád emlékét!

Házam, hazám építém, gyümölcsét nem élvezém.
Mit otthonnak neveztem, örökségbe letettem,
Alapozva szép életed, oda adom most teneked.
Áldásom rád áradjon, hogy a léted szárnyaljon.

Kenyeret a kezemből, minden tudást fejemből,
A lelkemből érzelmet, szívemből a szerelemet.
Oda adtam, amit tudtam, még mielőtt szemem hunytam,
Hogy a kezdet gyöngyvirágom, legyen neked könnyű álom.