Sötét az aszfalt, kopog a tető,
Cseppenként hullik a tavaszi eső.
Az árokpart zöldell a járda mellett,
Csak essen az áldás, már nagyon kellett!

Lila ibolya virít a fűben,
Visszajön hozzánk a kikelettel hűen.
Búg a vadgalamb, a párját várja,
Rügyező faágon násztáncát járja.

Fülemben csendül madarak trillája,
Bimbót fakaszt a szeder indája.
A tavasz ecsetét festékbe mártja,
Színfoltos köpenyét teríti a fákra.

Ezer árnyalatban pompázik a rét,
Benőtte a táj a szürke hegét.
Szellőnek szárnyán szerelem repked,
Remélem neked is visszajön a kedved!