Magyar vagyok, Délvidéken születtem,
vidám gyermekkorom soha el nem felejtem.
A bölcsőm felett dajkám magyar nótát dalolt,
magyarul szólalt meg mikor fölém hajolt.

Az ékes magyar szóra megtanított anyám,
a szerelmes csókra tüzes magyar babám.
Piros-fehér-zöld színű mellemen a kokárda,
ajkamon csendben szól a magyarság fohásza.

Az oldalamra fényes huszárkardot kötöttem,
nyalka magyar huszárok lovagolnak mögöttem.
Magyar vagyok, magyar, annak is születtem,
magyar zászló lengjen míg élek fölöttem.

A végén, ha a fejem magyar rögre lehajtom,
a nemzeti ravatalon magyar zászló takarjon.
Temessetek gyengéden a szent magyar földbe,
magába fogad majd a magyar sírkert csöndje.

Vagy húzzon reám zöldet a magyar mező,
áztassa hantom hűs márciusi eső.
Rózsabokor sarjadjon szomorú szívemből,
rózsának illata áradjon lelkemből.

Mind, ki büszkén magyarnak vallja magát,
búcsúztassa könnyezve a hős magyar bakát.
Tudja meg a világ, hogy megvívtam a csatám,
érted éltem s haltam áldott magyar hazám.