az úgy volt...
hogy embernek születtem
mit meg nem tennék
hogy másképp legyen

kirekesztettek
vertek, bántottak
véresre szerettek
csókolták sebeimet
oly szenvedélyesen
mintha idegenek lennénk
egymás szemében
könnyekkel fojtottak meg
majd gyilkost hoztak vissza az életbe

hányszor összetörtek, összeraktak
észre sem vették
hogy mindig a porban
marad egy cafat
hogy is tették volna
hiszen ők is csak
emberek

mára elfogytam
most már bármit tehetek
lelkembe költözött a gyűlölet

nem bánom, ha sírig vádolsz
én már megtettem
s a szélén állok
hisz háborgó lélek csak háborút okoz
s míg ember az ember
s szörnyeteg, mint én
bosszút forral
a nyílt hegek
nem hagyják nyugodni
jobb, ha saját magát oltja ki

hidd el, ha képes lennék rá
kitépném ereimből
egyenként ölném ki sejtjeimből
kiönteném szívemből
a rosszat, az embert

úgy fáj, ha bántok
szakadok szét, ha ártok
minden sértő szó
mi elhagyja jellemem
a túlvilághoz
visz közelebb
de nincs mit tegyek
nem vagyok több, mint holmi ember

csak egy lény,
ki szeretetre éhes
kit minden nap átkoz
az eredendő vétek
csak ember vagyok
mást nem akarok
csak azt, hogy szeressenek
és ölni, halni tudnék azért
hogy én szeressek

a hontalan párát
ki az utcát jobban
ismeri, mint saját arcát
s titkon, akarattal
veszi az irányt
oly gyakran egy lakatlan
ház felé, megáll, s vár...
sosem jön el a vendég
a virágárust
ki feszengő, ifjú szerelmesnek
csokor mellett
tanácsot ad
így bánj a nővel
s közben rövidlátó
szeme sarkából
kétes léptű
alakot kutat
az idős hölgyet
ki csak álmodik róla
hogy vele valaha
újra nőként bánnak majd
s minden este
néhai társa mellett
zokog hosszan a temetőben
a sírásót
kinek nincsen egyéb dolga
csak hogy árkot ásson
halottak hadának
mégis szótlanul
vonszolja magával
kialudt lángok emlékét
s gyásztól kormos, megfáradt lángok terhét
mosollyal igyekszik
szítani bennük
az élet tüzét
a gyermeket
ki mit sem tud a világról még
léte mégis őszintébb
a felnőttet is
hiszen legbelül
ő is csak gyermek, ki örül
ha adnak neki egy
kevéske figyelmet
szeretnék én mindenkit
hiszen az Emberek is csak Emberek
szeretnek, nevetnek
ó mennyit tévednek
bántanak, gyűlölnek
majd újra szeretnek
ilyenek az Emberek
és én így szeretném őket

tehát így volt...
én is Embernek születtem
csak Isten tudja
miért kell így legyen