Ó, játékos tűz, kinek fényei elvarázsolnak,
Lángjaid örömtől és fénytől táncolnak.
Csak úgy perdülsz s fordulsz, mily vidám látvány,
Csillog körülötted a sok-sok járgány.

Pislákoló fényed, mint apró kis kezek,
Játszanak, táncolnak, mint a sok kis gyerek,
Melegségedet önfeláldozó erővel terjeszted,
S a jólétet nekünk te jelented.

De mint egy gyermek, szeszélyeid is változnak,
A szelíd ragyogásból a tomboló tartományba tartanak.
Hatalmad gyógyít, de árthat is,
Mégis tudjuk, hogy barátságos vagy, nem pedig hamis.

A sötétségben fényed csak úgy ragyog,
Nem is hinnék, hogy barátságod igaz szívből adod,
A csendes, sötétben ízzó parázsból,
Mely örömöt okoz nekünk a javából.

Gyűljünk hát e varázslatos tűz köré,
S adjuk meg neki azt, ami az övé,
Sok fát, gallyat és szenet,
Vidítsuk fel hát újra ezt a tüzet.