Ó, szelíd galamb fehér szárnyaiddal,
Szállj le háborgó világunkra csodás csillogással,
Oltsd el a háború tüzét, szüntetsd a harcot,
Állítsd vissza a nyugalmat, az emberek közti békés hangot.

Tárd ki hát szárnyaidat, ó fehér galamb és vezess utunkon,
Egy fényes jövő felé, ahol béke uralkodjon.
Ne törjön ki soha többé háború,
Legyen egyetértés és sok-sok babérkoszorú.

A mezőkön, ahol korábban véres csaták dúltak,
Virágozzanak a virágok és sose legyen helye semmi csúfnak,
Táncoljanak a gyermekek, örüljenek a békének,
Mintha a mezők is már nyugalomra térnének.

Ó, örök béke, ha a háború lángja feltámad,
Úgy vágyakozunk mi epedve utánad,
Kösd össze a nemzeteket, gyógyítsd a gyűlölet sebeit,
Hogy élhessen mindenki harmóniában és tisztelhesse őseit.

Az otthonokban és szívekben nyugalom lakozzon,
A háború pedig ne életeket raboljon,
Omoljanak a határok, virágozzon a béke,
Egy olyan világot teremtve, ahol már nem omlik senki vére.

Tünjenek a fegyverek, szünjön a dübörgés,
Vegye át a helyét kellemes zümmögés,
Váljon a sok békétlenség tündérszép gyöngyökké,
S a béke uralkodjon örökkön örökké.