Megfigyeltem közel, távol,
napkeltéből, napnyugtából,
mint a hold és nap az égen,
összeérnek tengelyükkel.

Mikor éppen közeledünk,
akkor mindjárt távolodunk.
Mint a vágyak napos égen,
karnyújtásra látszik minden.

Ám, ha bánat sújtja lelkünk,
távolodni látszik éppen.
Közel, távol nincs az égen,
amint körbe járunk éppen.

A naplemente is békés,
megnyugtatja lelkünk fényét.
Közeledve távolodunk,
távolodva közeledünk.

Közel, távol együtt leszünk.
Jóisten a napos egünk,
csodájában részt vehetünk.