Mint Jákob
Uram, egy kövön pihentetem fejem,
S várom, hogy vigyen az álom,
Mert egyre fájdalmasabb az élet
E felgyorsult, gonosz világon.
Uram, amit mondtál... már gyilkolnak,
Tüzes nyilakat látok földön és égen,
Ölnek, lopnak, hazudnak,
Már látom és csodálkozva nézem.
Uram, a lelkem hozzád kiált,
Bűntől, átoktól szabadíts meg minket,
Kergesd messze a halált,
S ne nézd sokáig szenvedéseinket!
Uram, egy kőre teszem le fejem,
Mint hajdanán tette Jákob,
S hozzád emelem szívem,
Ki a bűnöket megbocsájtod.
Peterdi Andor - Evokáció
S várom, hogy vigyen az álom,
Mert egyre fájdalmasabb az élet
E felgyorsult, gonosz világon.
Uram, amit mondtál... már gyilkolnak,
Tüzes nyilakat látok földön és égen,
Ölnek, lopnak, hazudnak,
Már látom és csodálkozva nézem.
Uram, a lelkem hozzád kiált,
Bűntől, átoktól szabadíts meg minket,
Kergesd messze a halált,
S ne nézd sokáig szenvedéseinket!
Uram, egy kőre teszem le fejem,
Mint hajdanán tette Jákob,
S hozzád emelem szívem,
Ki a bűnöket megbocsájtod.
Peterdi Andor - Evokáció