Úgy szeretnék szabad lenni,
Testem rabságából kivedleni
Lelkem járná a világot akár a vándormadár,
Látnám a szépet, látnám a jót
Fellegekbe szállni ó milyen jó.
Szárnyamat szél csapdosná,
Ázott testemet vihar pusztítaná
A Nap fényében megfürödnék,
S a tél havában én is megpihennék.

Bejárnám a díszes keletet, a habzsoló nyugatot
Szállnék hegyeken, s vizeken
Át a tükörkék, gyönyörű tengereken.
Sorsomat üldözném, utamat keresném
S ha meg találnám, azt végig be is járnám.

Ez lennék én; madár a szélben,
Egy múló és fájó gondolat
Ki föntről szemléli a világot,
S habár magányos, tudja jól;
Álmokat üldözni vétek.