És végül csak megköszönni jöttem,
hogy nem egy másik térben kötöttem
ki, hanem ezen a kényszerült világon,
mint kegyvesztett bogár a hervadt virágon.

S míg lelkem földi erők tiporták
lent homokba, kőbe vésve
hallgattam parancsaid és
kényszerültem földi szenvedésbe.

Köszönöm mit rám róttál keserűséget,
de nem lázongok e végett,
mert nem halt meg a lelkem csak égett,
és a sírig nevetni tanított az élet.